Greccio fantasztikus épületegyüttese szinte természetes elemként illeszkedik a hegyoldalba. Assisi Szent Ferenc itt készítette 1223-ban az első élőképet, amit ma “betlehem”-nek hívunk, segítségül hívva ehhez a közeli falucska lakóit és azoknak állatait. Szép szokás, szerintem talán nincs is olyan háztartás, ahol “egy betlehem” valamilyen formában elő ne fordulna, hittől függetlenül, ügyesen emlékeztetve bennünket arra a nagy 21. századi rohanásban, hogy mit is ünneplünk karácsonykor. A remeteségből fantasztikus látvány kínálkozik a környező völgyekre és hegyekre, csend van, békesség, és tisztaság minden tekintetben. A szűk szerzetesi cellákat már Ferenc utódai építették a következő századokban, szinte látom magam előtt a testvéreket, ahogy esténként barna csuhában, gyertyával a kezükben ballagnak a folyosón, hogy nyugovóra térjenek. Jók ezek a helyek… nem kell hozzá vallásosnak lenni. Lelki békére, egy kis nyugalomra mindenkinek szüksége van, és itt meg lehet találni, ha csak rövid időre is, és biztos vagyok benne, hogy mindenki elhoz belőle valamit, amit néha elő lehet venni majd a hétköznapi élet zűrzavarában. (Forrás: https://alessiaitalia.wordpress.com)
Egy valóban békés és nyugalmas hely, gyönyörű kilátással, rengeteg cicával. Nem kóbor cicák ezek, hanem gazdis állatkák akikre nagyon odafigyelnek, etetnek. Ez meg is látszik rajtuk. Egy szombati napot töltöttem itt a társaimmal együtt, és bár nem volt napos az idő mégis valami magával ragadó volt/van ezen a helyen. Mindegyikünkben ugyanaz a mondat fogalmazódott meg: ide újra el kell jönni.
Íme néhány kép a kirándulásunkról (személységi jogokra való tekintettel személyek nem szerepelnek a képeken). Van egy kiállítás is a „kis bethlehemekről”. Az olaszoknál nagy dívatja van ennek (jobban mint a karácsonyfának). Szebbnél szebbek találhatók, ahogy a fotókon is látszik.
