Horváth Piroska
Jégvilág
Viaszbőrű télnek megvillan fogsora,
metsző, jeges szélnek suhint az ostora,
szilánkos bolyhai a dermesztő fagynak
erdőkön, mezőkön hűs zúzmaralazsnak,
kopasz hegytetőre csontszín kucsmát horgolt,
falura, városra kókuszpelyhet morzsolt,
ködpalástban suhan, jégszakálla lebben –
márvánnyá vált világ megkövült könnycseppben,
kristályos burokban vérző csipkeágak
hűvös, bíborcsókot küldenek egymásnak,
ezüsthold könnyezik áttetsző gyöngyöket,
jégkásás frissítőt – csermelyből öblöget,
ablakok tükrében fagytekintet zordul,
jégrózsák szirma közt egy vacogást koldul,
mohón pöfékelnek kormos kémény-pipák,
köddel takarózik a színtelen világ…